Hanggal „érző” robotok segíthetik a mezőgazdasági munkát

A tudósok létrehoztak egy robotérzékelő rendszert, amely lehetővé teszi a gépek számára, hogy hanghullámok segítségével érzékeljék az érintést, nem pedig látás vagy nyomás alapján.

A SonicBoom névre hallgató rendszer hangokat használ arra, hogy érzékelje, hol és mit érint a robotkar, ahogy ezt először a Spectrum számolt be róla. A kutatók megjegyzik, hogy ez a technológia különösen ígéretesnek tűnik a mezőgazdasági alkalmazások terén, ahol a robotok általában nehezen navigálnak a szőlőtőkön és bokrokon keresztül.

Sok robot napjainkban apró kamera-alapú tapintóérzékelőkre támaszkodik, magyarázza Moonyoung (Mark) Lee, a Carnegie Mellon Egyetem doktorandusza és a rendszer társfejlesztője.

Ezek az érzékelők a tapintást úgy érzékelik, hogy megfigyelik, hogyan deformálódik egy zselépadló, de könnyen elzárhatják őket a levelek, vagy sérülhetnek a durva farm környezetben, ahogy a Spectrum beszámolt róla. A nyomásérzékelők egy másik lehetőséget jelentenek, de az egész robotot be kellene borítaniuk, hogy hasznosak legyenek, ami drágává és törékennyé teszi őket.

A SonicBoom másképp működik. A rendszerben számos apró mikrofon található, amelyek a robotkarba vannak beágyazva, és érzékelik azokat a rezgéseket, amelyek akkor keletkeznek, amikor a robot érintkezik tárgyakkal. Az apró jelkülönbségek elemzésével a rendszer rendkívül pontosan meghatározza, hogy hová került sor az érintkezésre.

A laboratóriumi tesztek során a SonicBoom hibahatárral, ami kevesebb mint fél centiméter, érzékelt érintést. A rendszer megőrizte teljesítményét új anyagok, például műanyag és alumínium érzékelésénél, annak ellenére, hogy ezekről az anyagokról előzetesen nem rendelkezett információval.

A kutatók a rendszert úgy képezték ki, hogy több mint 18 000 alkalommal megütötték a robotot egy faággyal. Jelenleg azon dolgoznak, hogy megtanítsák a SonicBoom-nak felismerni, milyen típusú tárgyhoz ért hozzá, legyen az egy levél, egy ág vagy egy fa törzs.

Lee megjegyezte, hogy: “A SonicBoommal vakon körbeüthetsz és tudod, hol történik a [contact happens], de a nap végén, a robot számára az igazán fontos információ az: Tudok-e tovább tolódni, vagy erős törzset értem és újra kell gondolnom, hogyan mozdítsam a karom?”

Lee hozzátette, hogy bár ígéretes, a valódi világban végzett mezőgazdasági tesztek még váratnak magukra.